Bővebb ismertető
Táblái foltosak. Lapélein és az oldalak szélén enyhe elszíneződésekkel. Védőborítója kopottas, szakadt. Címlapján ajándékozási bejegyzéssel.
Klára Jarunková „Az egyetlen” című új könyve regénybe fogott élő valóság. Egy finom lelkű, gondolkodó, eszes fiatal lány élő valósága. Polomec Olina, a regény tizenöt esztendős hősnője a mai fiatalok fesztelen, bátor őszinteségével nézi a világot, de gyakran mégis tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor útvesztőjében. Keres, kutat, bírál, tépelődik, de a leánnyá érés problémái között nehéz a tájékozódás… a hullámvölgy jóformán elkerülhetetlen. A gyerekillúziók felszakadnak, mint a reggeli köd, a lélek első gyöngéd rezdüléseit nyers felszmélés követi. Az első nagy kiábrándulás fájdalmas folyamat, a felnőttek megértő irányítása nélkül a süldőlány vagy kamaszfiú épp ezen a ponton vétheti el az irányt néha egy életre. Az emberi fejlődés nem mozog egy síkban, újra sokfelé ágazik, és a kiforratlan gyereklélek csupa kérdőjel. Maga tudja legkevésbé, mire mondjon igent és mire nemet. Megvan benne a hajlam a jóra, és megvan benne a hajlam a rosszra is. Minden emberben sok lehetőség szunnyad, és a fejlődő, érlelődő gyerekben sok szép maradhat örökre eltemetve, mert hiányzott az érintés, az erős külső hatás, amely életre hívhatta volna. Tegyük fel ebből a szempontból a kérdést: Klára Jarunková új könyve leányregény? Igen, leányregény, mert egy fiatal lány érzéseit, gondolatait, örömeti, bánatait, érdeklődését, egész érzelmi és értelmi „indulását” vetíti az őszinteség prizmáján át a fiatalok elé. Csakhogy minden éremnek két oldala van, és egyértelműségében a válasz is csonka. Nézzük hát az érem másik oldalát: az írónő mondanivalójának lényege és igazsága nem szól a felnőttekhez is? A válasz a leghatározottabb igen. Igen, Klára Jarunková a felnőttekhez is szól, az anyákhoz és apákhoz, mert fiatal hősnőjének tévelygésén keresztül éles fénnyel rávilágít a felnőttek nevelési tévedéseire. A könyv elolvasása után minden gondolkodó ember ráeszmél: hibát követ el, ha csak gyereke részére állítja a lámpát lépten-nyomon tilosra. Az ő számára is sok helyen áll „tilosra a szemafor”. Tilos a merev szigor, a meg nem értés, a szülői gondatlanság, mert a forrongás évei bonyolultak, és a szülőnek okos megértéssel segítenie kell a gyereket, hogy megtalálja a helyes utat, megtalálja jobbik önmagát. A kiváló szlovák írónő éles pszichológiai meglátásait, leleplező őszinteségét szívderítő humorral, friss, üde elbeszélőkészséggel fűszerezi, az olvasó talán csak utólag ébred rá: a lebilincselő olvasmánnyal együtt komoly tanulságot is kapott.