Az élet mégis csodaszép [antikvár]

ELŐHANG 2005. szenteste - A boldogság az - Elégedetten sóhajtottam egy nagyot, és meleg leheletem felhőt fodrozott a téli levegőben. - Ilyen szép még soha nem volt a karácsonyi kivilágítás. Tudom, hogy minden évben ezt mondom, ugyanazon a helyen, percre pontosan ugyanakkor. És valószínűleg jövőre is ezt fogom mondani. Semmit sem láttam még, ami tökéletesebb lett volna. A viktoriánus stílusú karácsonyi dekoráció letűnt idők fényébe burkolja a várost. Igen, ez borzalmasan giccsesen hangzik, de karácsonykor semmi baj nincs ezzel. Ilyenkor semmi sem lehet eléggé giccses. Dublin, szeretett szülővárosom ünnepi kivilágításban ragyog. Egész Írország csendes örömmel várja a karácsonyt. Idén engem korán megajándékoztak, bár az ajándék ugyanaz, amit már nyolcévesen is megkaptam. Ebben egészen biztos vagyok. Véletlen? Végzet? Csoda? Nem tudom, miféle erők keze van a dologban, de mindenképpen hálás vagyok. Két hete még szingli voltam. Egyébiránt boldog szingli. Akkor sem lehetett panaszom az életemre, és akkor is tanárként dolgoztam az egyik St. Colmcille iskolában. Reggelente isten bizony nem azzal az érzéssel ébredtem, hogy lemaradok valamiről, mert még nem I V