Az élet receptje [antikvár]

Az élet receptje Luca Amore az előtte álló bő egy hétre gondol, amely nyilván pont olyan lesz, mint amilyen szokott - persze a csoportot leszámítva. Mindig előre megtervez mindent, a nyolc nap teljes programját. Most éppen azzal van elfoglalva, hogy a konyhát pontosan úgy rendezze be, ahogy lennie kell. Az első napi menü fogásait krétával felírta már a fekete táblára, mellette a négy fogason négy tiszta, fehér kötény lógott. A tányérok felsorakoztak, az evőeszközök és a lábasok ragyognak. Alaposan lesikálta a fa nyújtódeszkákat, melyeken majd a tésztát fogják gyúrni és formázni. Egy nagy tálcára mandulás süteményt is előkészített üdvözletképpen; és szélesre tárta az összes spalettát, hogy a környék látványát ne takarja el semmi. A Favio legmeredekebb lépcsősorának tetején álló konyhában Luca családjának több generációja főzött már. Az ablakból a kilátás azonban alig változott az évek alatt: rózsaszínben és aranyban úszó épületek kapaszkodtak fel a sziklákon, középen a katedrális magasodott. Frissen mosott ruhákat lengetett a szél a teraszokon. Datolyapálmák simogatták a kék eget.