Az elsülyedt világ [antikvár]

Részlet a kötetből: "Túl a Dunán, Baranyában, egy sziklahegy tövében fekszik az Elsülyedt Világ. Fölötte a hegy, előtte a tükörsima rónaság. A hegy hatalmasan megy föl a levegőégbe, kőbarázdái merész sivársággal simulnak egymásra. Egykor, az emlékezet előtti időben, az őstenger mélységeiben, a föld tüzétől kitaszítva omlottak így, lángoló ekével megszántott kőföldként egymásra. A rónaság, mint mosolygó hajadon köténye, simára terítve fut le a Dráváig. Ezüstfüzektől szőke és a messzeségektől csodás. A hegy alján, jó magasra, zöld fűvel benőtt földterület vonul. Ezekbe az egymás fölé emelkedő földpárkányokba vannak vájva a barlangok, azokban élnek a föld alá sülyedt emberek. Vannak köztük egykor büszke magyar polgárok, kik valamikor a magukéban szántottak, vetettek, kalászt kelettek az Isten fekete földjéből, tüzes bort facsartak a mindenféle ízzel gazdag hegy aljából. De legtöbbje a kétkézi munka koldusa, akik ezen a helyen születtek, vagy meztelen erejükkel érkező nomádok, akik csak jönnek valamerről, állomást tartanak itt, az új és új nemzedékekben végnélkülivé tenyésztett nyomorúság ezen földalatti odúiban..."