Az ember, aki útvesztőbe jutott [antikvár]

Részlet a könyvből: - Ma milyen vörös a hold... - borzongott össze az asszony és szinte félősen simult az urához. A szanatórium előtt ültek, a saját szanatóriumuk előtt és az éjszakát bámulták. Minden este így tették. Az igazgató-főorvos, a Therapia-szanatórium tulajdonosa, a híres magyar tuberkulózis-specialista, dr. Szaniszló, előbb végigvizitelte segédorvosaival a betegeket, aztán kiült feleségével a tengerpartra és megpihent. Drága, nyugodt percek voltak ezek. Néha órákig is elültek így, szorosan, egymás mellett, a sötét végtelen vizet nézték, a messzi kikötő világító tornyának félkörben bolyongó fénykévéjét, a hullámokon végigsikló bárkákat. Csönd, béke, nyugalom. - Milyen jó, milyen szép itt minden! - sóhajtott fel valami nagy, benső, megindult melegséggel az asszony és fejét hatalmas ura vállára hajtotta. Dr. Szaniszló finom keze ott babrált a feleség hullámos, aranyfényű hajában.