Az erdők könyve [antikvár]

Részlet a műből: AZ OLVASÓHOZ Ez a könyv az erdő könyve. Csupa erdei élmény és hangulat van benne. Amerre az olvasó itt velem jön, mindenütt az erdő lelke szól hozzá. Valóság és álomkép ölelkezik abban, amit lát és érez. ; Lépten-nyomon jelentkezik ezeken a lapokon a természetimádó mellett a vadász, aki valamely nemes vad nyomán lesi egyszersmind az erdő lelkét. Azokat az emlékezéseimet foglalom itt össze, amelyek erdei életemet különösen hangulatossá tették. A vadászsiker itt mellékessé válik; ellenben a természetimádó naplója mindig gazdagodik. Az ilyen hangulatok jobbára a magány szülöttei. A természet ölén a magány közelebb visz bennünket az Örökkévalóhoz. Ám az erdőn a magány nem jelent egyedülvalóságot. Minden fa valaki körülöttünk, s egyéni életet él, mint magunk. Az erdő ennek a nagy életcsoportnak foglalatja. A lelki szimfóniák költője az, erdő, s az így elképzelt erdei dallamok visszhangja végigkísér bennünket életünkön. Aki a hangulatokból jobban kiveszi a részét, az a természetimádó - de a vadász az, aki mindenüvé elvezet, ahol a hangulat megterem. Ahogy ez történik, arról beszél az erdő könyve. A vadász és a természetimádó együtt írta. Üdv az Olvasónak. 7