Az intelligens kocsmáros [antikvár]

Részlet a műből: "I (A LEGBELSŐ SZOBÁBÓL) Portás, lift, hoSSZÚ folyosó és egy nem akármilyen titkárnő; az ember csendesen lepakolja a felöltőjét, azután, hogyha már előzőleg be is volt jelentve, következik — a legbelső szoba. Szőnyege, mint egy teljes és virágzásban álló mező; a hízásra hajlamos, szőke vízgazdálkodási Főnök türkizkék huzatú óriási 'asztala mögül helyet mutat; oldalán automata alkalmatosság, csengő meg egyéb funkciók végzését szolgáló pálcikák, s ezüstfül, hogy könnyűszerrel a titkárnőhöz jusson az óhaj. Az asztal posztóján ide illő, bőrbe kötött jegyzettömb, a titkárnő ebbe rója fel azok nevét és hírmondó számát, akik a délelőtt, míg a Főnök terepen jár, telefonon jelentkeznek. A hízásra hajlamos, rózsaszín arc-börű Főnök tetszés és belátási sorrend szerint válogat a felírt nevek közt, vonalkapcsolás esetén ígér, utasít és leszerel. — Ez magát érdekelni fogja — szól hozzám, míg a titkárnő kint új számot tárcsáz. — Adom a gépeket — kiáltja várakozással a hangjában a kagylóba Illetőnek. — De ide figyeljen, kell egy garzonlakás cserében. — ,,Itt?" — kérdezte Illető. ,,Itt, minálunk?" Csakis ilyesmire, csodálkozó, elképedt ismétlésre telhet a szavaiból, mert a Főnök megerősíti: — Igen, ott. — ,,Minek az magának? Nálunk is fent akar tartani lakást?" — Nem magamnak, egy hölgy részére kérem — mondja a Főnök. Arcbőre mélyebb rózsaszínbe vált, most valami érvelésnek kellene következni, magyarázkodásnak, 7"