Az okos Pimpernel [antikvár]

Részlet a műből: "Visszatérésről szó sem lehetett. Előre! mindig csak előre vad és háborgó áradatban. Anarchia, terror, vérszomj, gyűlölet szelét vetették, rombolás és borzadály orkánját aratták... Előre! mindig csak előre! Franciaország Párissal és párisiakkal együtt vakon rohan az őrületbe; szembeszáll a hatalmas koalícióval, melyet Ausztria, Anglia, Spanyolország és Poroszország kötöttek egymással, hogy gátat vessenek a vérfolyamnak; dacol az egész mindenséggel és dacol magával az Istennel is. Ilyen volt Páris 1793 szeptemberében, vagy - hogy akkori szóval éljünk - a Köztársaság első éve Vendemiaire havában. Nevezzük azonban bárhogyan is, Páris a vér, az emberi lealacsonyodás, a legszégyenteljesebb látványok városa; maga Franciaország pedig egy önmagát faldosó gigászi szörnyeteg volt ebben az időben; legszebb városai romokban hevertek, Lyont a földdel tették egyenlővé, Toulon és Marseille megfeketedett romhalmazok voltak, s az ország legderekabb fiaiból nemtelen vadállatok váltak, vagy gyáván és alattomosan mindenféle aljasságok árán egyedül a saját bőrük megmentésére törekedtek."