Az olyan nők [antikvár]

BEVEZETÉS Egy takaróba csomagolta, és elindult. Ment és ment, amíg véresre dörzsölődött a sarka, és hólyagos lett a talpa. Elhagyta a várost, és a külvárosokon keresztül folytatta, az elsötétített vörös téglás bungalók mellett, a maguk szépen nyírt pázsitjával és a behúzott függönyökön átszűrődő fénnyel. Addig baktatott, amíg egy nemzeti parkra lelt. Sokhektárnyi, sűrű bozót. Kuszán tornyosuló eukaliptuszok és féktelenül terjeszkedő akácfák. Átverekedte magát a bokáját karmoló cserjén, és az ágak között, amelyek az arcának csapódtak. Távoli üvöltés keveredett az oposszumra és kígyókra vadászó baglyok édeskés huhogásával. Mélyen a sűrűben, egy lassú folyású patak partján kiválasztott egy helyet. A föld kemény volt, ő azonban szinte feltörte az agyagszerű talajt. A kezével kaparta, ásta, mígnem kis üreget formált. Békák és tücskök szerenádjától kísérve belehelyezte a kis batyut, majd földdel és ágakkal fedte be. Azután futott.