Az opálgyűrű/A két Judit/Krónikás történetek/Elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből:A REMETELAK Reggeli hat óra. Fejedelmi pompában csillognak a martonosi park ősi fái, nevető virágágyai. Tavai mintha egy nagy gyémánttengerből emelkednének föl. Pazar tündöklést áraszt a nyári reggel a földre. A lombárnyalta, kanyargó fehér úton egy fehér leány lépeget. Nyulánk magas alakja, komolykodó léptei ellenére is rögtön észre veszi a figyelmes szem, hogy még egészen fiatal, legföljebb tizenhat éves. Aranyszőke haja vastag fonatban a vállára hull. Kezében jókora német könyvet cipel és a Remete-lak felé tart, mely a park sötétlő fenyvesei alatt húzódik meg. Maga a lak egyszerű, de művészi építkezés, a tizennyolcadik századvégi előkelők ízlése. Künn a bejárattól jobbra látható a Remete-szobra, amint magányában egy padon pihen. A padon jobbról egy varangyos béka ül s kiálló szemeit egyetlen barátjára a remetére mereszti. Balról pihen egy rigó, nyugodt érzéssel, otthonosan. Maga a remete alakja elgondolkozva tekint a fák sűrűje felé, hajlott, összeesett testtartással, mellére omló nagy szakállal.