Az ördög martaléka [antikvár]

A szerző megjegyzése Igazán nagy kitüntetés volt a fogadott államomról, a bourbonfőzés büszke történelméről, és azokról a nagyszerű, bonyolult és néha meggyötört emberekről írni, akik Easterlyben élnek és dolgoznak. Ennek a folytatásos regénynek az ötlete a Dinasztiák című tévésorozat iránt érzett régimódi rajongásomból fakadt, amit a Kentucky felé érzett mély tiszteletem, valamint azon emberek és családok iránti csodálatom inspirált, akik a nehéz időkben is boldogultak. Olyan New^ England-iként, aki egyik nemzetközösségből egy másikba került át, eleinte voltak problémáim a beilleszkedéssel. Most azonban, több mint egy évtizeddel később, őszintén mondom, el sem tudom képzelni, hogy máshol éljek. Az észak-ameri-kai egyetemi és főiskolai kosárlabda-bajnokság például épp most zajlik; a nappaliban egy hatalmas tévét állítottunk fel, körülötte hat kanapéval és dohányzóasztalokkal. Tegnap rengetegen összejöttünk, az egész házat felforgattuk, és olyan hangosan szurkoltunk, ahogy a torkunkon kifért (az alagsorban még bokszmeccset is rendeztünk a szünetben, aminek eredménye egy felrepedt ajak lett, emellett pingpongbajnokságot, ami majdnem ugyanilyen véresen komolyan zajlott). Mielőtt ideköltöztem, el nem tudtam