Az ötödik levél [antikvár]

Előszó Főképpen azt kell tudnotok, hogy én soha, de soha nem fogok ezen érzések alapján cselekedni. Íoni első gondolata az volt, hogy nem őneki kellett volna megtalálnia. Valaki más alkalmasabb személy lenne. Talán Deb. Vagy Trina. Deb nem szokott kertelni. Egyből napvilágra hozná. Semmi titkolózás, semmi belső vívódás arról, hogy mit kezdjen vele, semmi pánik, bűntudat és főleg semmi empátia. - Mi a nyavalya ez? - szegezné a kérdést a többieknek, miközben alighanem úgy hadonászna maga előtt a levéllel, mint valami fegyverrel. Trina inkább szégyenlős visszafogott. De azért megvannak a maga pillanatai. Ha megfelelő az alkalom, ugyanolyan jól kezébe tudja venni a dolgokat, mint Deb. Csak azért a stílusa más, mint Debé. Ha ő bukkant volna rá a levélre, mindegyikükre külön-külön lesújtó pillantást vetne, letérdeltetné mindannyiukat, és rávenné őket, hogy valljanak. Eden pedig éppen olyan alkalmat-