Az Úr jó vitéze [antikvár]

Hiába, mégis csak kinyújtózolt a tavasz, mint az ébredő leány. A fehér takarót lustán, majd kapkodva tépte le magáról s ott állt álmolvtól nedvesen a nap győző cselekedeteire várakozva. A nap már a tiszai fűzfák barkáit harapdálta. Vastag, vörös karjaival a város felé nyúlt és remegő ujjakkal bontogatta ki a kékezüst párafátyolból Tiszaszög emeletes házait. A pókhálós, laza ködszövetböl aranygolyókénl gurult ki a sárga villamos, közeledvén végállomásához a táyjai vámhoz. A vámház kis szürke- épülete előtt lef^kez-^lt keményen, hogy annál szilárdabban állliassu a piacra igyekvők rohamát. A kocsi néhány utasa csak percekig tartó könyökharc után tudott lekászolódni a tolakodó kofák között. Vacak népségi — mormogta az utolsó utas és megrázta magát, mint a hínárból szabadult kutya. Hosszú, bolyhos kabátban lötyögött ez az ifjú, akinek csőrös kakasorra volt, pisla kék szemekkel. Szálas fekete-vörös haja csendörtoHnak is beillett volna hajdan'ban. Szél híján maga borzolta meg üstökét, hogy egy íves, fényes fürt a homlokát karicsolhassa. Enélkül nem indulhatott el a hosszú tiszaszögi legény, aki fanyar mosolyával nem tudott a tavaszi játékossághoz idomulni. Kilaposotl baktató bakancsa ütemet vert a felszáradt tisizaparton. amint elsietett Tápa község irányában. Csak sietett volna, mert váratlanul megszólították: — Hova Kakas? már nem is ismered meg az embert! Ezt egy kölyökforma emberke kiáltotta feléje a tiszai ártér felől. Rövidnadrágban, meztelen izmos lábakkal, könnyedén futott fel hozzá a partra. Egj^másnak rontottak, mint két birkózó és szaporán tapsikolták egymás hátát. — Hogy vagy öreg fiú. . . De érzékeny leUél apus Hogy kerülsz ide, már azt hittem, elvesztél! Jó öreg Bölény. Szétszakadásuk után egymí'sbaömlő patakok lehettek volna, akik buzgón csapkodó szóhullámokban mondanak el egymásnak mindent, de a kisebbik kölyökforma komolyságot, szótlanságot erőltetett magára. Ebben az ölrlöklő korrolyságban komikusnak tetszett barna arca, duzzadó izmvi nyaka, mely szinte belenőtt a fejébe. Szokatlanul nagy barna szeme, a széles domború homlok a sfijátságos hajlatokkal Adyt idézte volna, ha el nem ront mindent a tokábanövő rajzolatlan áll s a bikanyak, melynek folyományaként a Bölény nevet kapta. A szomorti-