Az üres trón [antikvár]

előhang Uhtred vagyok, fia Uhtrednek, akinek atyját éppúgy Uhtrednek hívták, mint annak előtte az övét. Atyám írta így a nevét, Uhtrednek, bár azóta láttam már Utrednek, Ughtrednek, de még Ootrednek is. E nevek némelyike az ősi pergameneken szerepel, amelyek szerint Uhtred, Uhtred fia és Uhtred unokája a törvényes, kizárólagos és örökös ura a kövek és árkok, tölgyek és kőrisek által gondosan kimért földnek, odafent abban az északi országban, amit megtanultunk Englalandnek hívni. Annak a szélfiitta ég alatt elterülő, hullámok koptatta földnek, amit Bebbanburgnak nevezünk. Felnőtt koromig nem is láttam Bebbanburgot, majd, amikor először támadtam megerősített falainak, csúfos kudarcot vallottam. Akkoriban atyám unokaöccse uralta a nagy erődöt. Az ő atyja orozta el az enyémtől, ebből lett a családi viszály. Az egyház próbált ennek megálljt parancsolni, minthogy a szász keresztényeknek nem szabad ellenségeskedniük, csakis a pogány északiakkal, legyenek akár dánok, akár norvégok, atyám azonban megesketett rá, hogy folytatom. Ha nem teszem, éppúgy kitagadott volna, ahogyan elkergette és minden örökségétől megfosztotta a bátyámat, noha őt nem azért, mert ellenezte a családi viszályt, hanem mert keresztény pap lett. Valaha Osbertnek hívtak, de miután a bátyám papnak állt, rám szállt a neve. Ezért hívnak Bebbanburgi Uhtrednek. Atyám rémítő pogány hadúr volt. Gyakran mesélt arról, hogy ő is rettegett az atyjától, mégis nehezemre esett elhinni, hogy bármi rémítené. Sokat hallom, hogy az országunkat már Danelandnek hívnák, ahol mindannyian Thort meg Wodent imádnánk, ha ő nincs, ami igaz is. Igaz, mégis fura, mert ő maga mindig gyűlölte és „felszegezett istennek" csúfolta a keresztény Urat, mindennek dacára a pogányok elleni harcnak szentelte csaknem egész életét. Az egyház persze sosem ismerné el, hogy Englaland csakis miatta létezhet, sőt azt állítja, a nagy keresztény 13