Az utolsó alkimista [antikvár]

Részlet:I. fejezetÉN TELJESEN ÁRTATLANUL.(Időpont: június harmadika, hétfő délután két óra. Színhely: Hegyeshalom)A porban hét veréb önfeledten fürdött, a nyolcadik nem vett részt a mulatságban. A határsorompó ke-resztrúdján ült, fejét oldalt billentette, és kíváncsian figyelte a vámvizsgálat fejleményeit. Érdeklődését az keltette fel, hogy a csillogó-villogó, pompás gépkocsi vezetője a négy sarkán megbogozott, tarka zsebkendővel védte koponyáját a tűző napsugarak ellen.Gyanús, nagyon gyanús!Akinek ilyen autócsodára telik, miért nem vesz magának egy tisztességes sapkát?!Magas, sovány vámtiszt álldogált a nyitott, kétszemélyes sport-Jaguár mellett. Éppen befejezte az okmányok tanulmányozását, visszaadta őket a volánnál ülő köpcös férfinak.-Szíveskedjék felnyitni a csomagtartót - mondta. Németül persze, lévén a papírok, valamint a rendszámtábla tanúsága szerint müncheni illetőségű az utas.Herr Kniefeld biccentett, megnyomott egy gombot a műszerfalon.Villanymotor finom duruzsolása hangzott fel, az ülés támlája mögül előbukkant, és lassan kúszott előre a sárga vászontető.-Bocsánat - szólt a köpcös, és sietve megállította a vászontető mozgását -, rossz gombot nyomtam meg. Hiába, ebben a kánikulában felforr az ember agya.És azonnal benyomott egy másik gombot.Ezúttal a megfelelőt, mert most a csomagtartó fedele csapódott fel.9