Az utolsó menuett és más elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből: "A párok menuettre állottak fel. Halk, kecses, kissé édeskés zene töltötte be a termet és az urak mély, szertartásos bókokkal hajoltak meg hölgyeik előtt. A modenai régi vár minden ablaka fürdött a viaszgyertyák fényességében és a nagyhercegi lakájok édes cukorsüteményeket és színes frissítő italokat hordottak körül régiveretü ezüsttálcákon. Még nem volt éjfél és az aranyozott karfáju, fehér márvány lépcsőn mindig újabb és újabb vendégek siettek fel az estélyre. Val-Olliolo Bianka bárónő azonban nem akart menuettet táncolni. - Unom ezt az estélyt, - mondotta anyjának, aki már hervadt volt és öreg, mint a legtöbb olasz asszony, ha betöltötte a negyvenedik évét. - Unom ezt az oktalan ugrálást és ezt az oktalan fecsegést."