Bábel tornya [antikvár]

Szántó György egyformán lát közelre és messzire. Megfigyeli a pocsolyában nyüzsgő ebihalakat és tekintete távoli horizontokra kalandozik el. Ez igaz szószerint is és szimbólikusan is. Mert apró részletektől nyüzsgő eleven leírásai csupa nagy koncepciók szolgálatában állanak. Hőseit úgy válogatja meg, hogy nemzetek döntő, válságos vagy dicsőséges korszakainak megtestesítőit láthassuk bennük, amellett, hogy az egyénről sem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem. A hős mellett mindig felvonul egész kora, alakoknak és sorsoknak beláthatatlan sokasága, valóságos, nyüzsgő világ...A "Bábel tornya" a tatárjáráskorabeli magyarságot állítja be ilyen óriási perspektívába: Nyugateurópa és a tatár puszták közé, amelyek közt akkor még nem is olyan régen kellett választania a magyarságnak. Saját szemünkkel látjuk az utóbbi esztendőkben, hogy az a probléma, amelyről itt beszél Szántó György, máig sem veszített aktualitásából.