Bébikommandó [antikvár]

Első pár lapja kissé hullámos.
Mondjon valami kedveset és szépet egy nő a másik nőről. De őszintén ám. Esetleg próbálkozzunk azzal egy lépéssel beljebb igyekezve/kerülve -, hogy egy írónő ajánlja az Olvasó figyelmébe egy másik írónő kötetét. Első önálló kötetét. Én most ezt teszem. Kérem, olvassa el a Bébikommandó című könyvet, mert így lehetősége lesz arra, hogy szembetalálkozzon rég elfeledett vágyaival, újra felfedezze azokat az apró moccanásokat, amik nélkül a mindennapokat el sem volna érdemes kezdeni. És azt is megtudhatja ebből a könyvből, mitől indul be a férfivásárlók fantáziája, minek örülnek a leányanyák, és hogyan zajlik egy legénybúcsú. Rezdülések, megfigyelések. Kételyekkel, ugyanakkor bátorsággal vállalt világ. Egy olyan hang, amitől örömet érez az Olvasó. De ami talán ennél is több: önmagának is megörülhet. Mert a Bébikommandó ezt akarja. És higgyék el, el is éri.