Beszédes Kalára [antikvár]

Részlet a könyvből: Domokos Géza káromkodott, ahogy csak egy huszárfőhadnagy káromkodik, amikor kiszedik alóla a lovat és parasztszekérre ültetik azzal a megbízással, hogy egy ezrednek való prófuntot kísérjen el vagy tíz mérföldnyi távolságra. Az óbesterje kenetteljes maliciával bocsátotta útra. - Főhadnagy úr, - mondotta, ön még sohasem kóstolt bele a prófuntba... Úgy látszik, nagyon félti a hófehér fogát a kemény matériától! Katonaembernek azonban mindent ki kell próbálni! Holnap ön prófuntot fog reggelizni és prófuntot fog ebédelni... Estére megengedem, hogy jóllakjék osztrigával, rákkal és pezsgővel. Ez a bevezetés nem volt nagyon bíztató, de katonáéknál az a regula, hogy hallgass és engedelmeskedjél. Domokos tehát Habtachtba vágta magát és csak annyit válaszolt: - Parancs, ezredes úr!