Boldogasszony völgye [antikvár]

Részlet a könyvből: "... Egy bolondosán vidám és ostobán nevetséges kirándulási levelezőlappal kezdődött minden... Alacsony, kissé sötétes szobákban lakott akkor Adrienne. A lakást még ősszel, egy didergős, ködös délutánon találta. Künn az utcán híg sár csattogott, zord, vad szél visongott: kegyetlenül belekapva Adrienne bő szoknyáiba, mintha kergették volna. A két alacsony, sötétes szobában tűz lobogott, tömzsi, repedezett fehér majolika kályhában s amikor Adrienne benyitott, valahol, valamerre a régi öreg, rozzant házban éppen megpendült egy régi óra. - Jó itt lenni! - lélekzett Adrienne megkönnyebbülten és azonnal a kályhához sietett és melegetni kezdte dermedt ujjait. - Olyan, mint egy békés, barátságos sziget, valami halk kuckó, ahol csak gunnyaszt az ember, alszik és emlékezik, összegomolyodva akár a macskák. Remélem nem lesz nagyon drága kedves néni? A kedves néni nyomban bemutatkozott. Kicsiny őszhajú konttyal koronázott madárfejét többször mellére hajtva, akár a pityergő madarak. - Ha kegyed garantálja, hogy pontosan fizet: Juliusz néni, Juliusz tanár özvegye - kegyednek, ha pontosan fizet csak Marinéni - nem emelek."