Börtön [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az urak beléptek a tágas meszelt szobába és érdeklődve tekintettek körül. - Tessék, uraim, - recsegett a hátuk mögött erős, hurutos hangon Nagy Varga János - tessék az én kis viskómba fáradni !... Ne zsenérozzák magikat. Juli! Asszon! Hon vattok, rosseb az ejen vendéglátót. Gyüjjetök hát, segéljetök az uraknak. A gúnyosan tiszteletteljes hangsúlyozások egész skálája szólalt meg ebben a néhány mondatban. S a gőg és alázatosság úgy keveredett bennük, mintha ez a gondolat húzódott volna meg a szavak mögött: - Na, büdös vásottnadrágú, most hasra! Maga Nagy Varga János, egy negyvenötéves, borotvált állú, nem magas, de nagycsontú, darabos ember, ott állt az ajtóban, lábát szétvetette, kék, ganajszagú kötényét le sem porolta csupa büszkeségből, barna, vastag ujjával a bajszát pödörgette s olyanformán hajtotta le a fejét, olyan hamisan, egy osöpp mosolygással, egy csöpp szánalommal, mintha végtelen magasból tekintene alá alig látható emberkékre."