Családfa I-II. [antikvár]

Delney Bálintnak hatvan évig nem jutott eszébe, hogy az őseit kutassa. A jelen és a jövő gondjai közt nem ért rá, hogy a multtal bibelődjék. Egyszer azonban arra ébredt, hogy származásának igazolásául nagyszüleinek a keresztlevelét kérik tőle. Eleinte meg volt kissé akadva, mert azt sem tudta, hogy melyikét hol keresse. De aztán elkezdett a rokonsága körében kérdezősködni. Szóbaállt olyan harmadunokatestvéreivel, akiket máskor kilométernyi távolságból elkerült, leveleket írt öreg bácsiknak és meglátogatott még öregebb néniket, akik már régóta nehezteltek rá, amiért emberemlékezet óta feléjük sem nézett. Majd ügyvédeket bízott meg Erdélyországban való kutatással, mert apai ágon székely volt és az okmányok egy részét onnan kellett megszereznie. Így végre összeszedte az adatokat, sőt sokkal többet, mint amennyire szüksége volt. Előkerült ugyanis egy csomó régi okmány, levél, feljegyzés, naplótöredék, - rég elköltözött öregek megfakult kezeírásával. És végül előtte állott családjának egész története az utolsó százhúsz esztendőről, úgy amint itt következik.