Csalfa csábító [antikvár]

Prológus Yorkshire 1816 Rathmoor vikomt hálószobájában, a gyengülő nappali fényben a tizenhét éves Tristan ki akarta szabadítani a kezét az apja szorításából. Gyertyát kellene gyújtani, felszítani a tüzet és utána kellene nézni, megérkezett-e már az orvos. Az apja minderről nem akart tudni. - Ne hagyj magamra! - Csak arra gondoltam - Maradj velem! - Olyan erősen szorította Tristan kezét, hogy az már fájt. Tristan tekintete kerülte a vörös foltot, amely átütött a hevenyészett kötésen, amelyet a lovász segítségével, tapasztalatlan kézzel készített a vikomt sebére. Az apja átment már ennél nehezebb dolgokon is. Egyszer Borneón bennszülött kalózokkal szállt szembe, és életben maradt, hogy elmesélhesse a történteket. Szerette a kalandokat. És szeretett történeteket mesélni. Tristan torka összeszorult. Az apja mindenben kiváló volt csak a családdal nem törődött. Vagy helyesebben, a családjaival. Tristan kezébe kapaszkodva az apa ülő helyzetbe húzta fel magát. - Ne mozduljon! - kiáltotta Tristan. - Őrizze az erejét, míg meg nem érkezik a doktor. Az apa megborzongott. - Nincs értelme, fiam. Haldoklom. Rád hárul a feladat hogy gondoskodj anyádról és a húgodról. Mostantól te vagy a család feje.