Csavarik a törvényt [antikvár]

Részlet a könyvből: A máskor csatakos, sáros országút csillogott a rátapadt, keményrefagyott és mégis bársonyos hótakarótól. Az országut mellett elterülő szántók palástja beleveszett a leereszkedett ködbe. Fehér-sürü sejtelmes fátyol borította be a látóhatárt, majd nagy szemekben lassan szállingózni kezdett a hó. Mintha lepkeszárnyak hullanának alá, hogy szirmos felületükkel puha, süppedős szőnyeget varázsoljanak a »Jövendőnek«. Jákob dideregve lépkedett a csillogó fehérségen. A hátára kapaszkodó rongyom zsákot csakhamar gyémántot szikrázó lepel borította el. A rejtelmes csendet a zsákban meghúzódó bádog edények ütődésének hangja kísérte különös, kísértetiesen egyhangú kilimpeléssel. Jákobnak és édesanyjának az ócskalábosok kálimpalása: mennyei zene. Egy napi nyugodt megélhetést jelentett számukra. Jákobok tanitják a falu lakosságit takarékosságra. Mert a legértéktelenebb holmit is megvásárolja egy pár fillérért. Ezek a fillérek a legkedvesebbek az édesanyáknak, mert talált pénznek tartja a falu lakossága.