Csillagok az óceán felett [antikvár]

Ajelen - Anya? - Összezavarodik. Ne haragudjon rá, ha - Anya? - Határozottabban szólítom, mint tinikoromban, jó szándékú elkeseredéssel. Nézem anyám arcát, visszanéz rám, de mintha fátyol ereszkedett volna közénk. Az egyik oldalán az ápolónő, én, meg a klinika halványzöld fala. A másikon anyám. Elveszve a tengeren. - Victoria - mondja végül, amint a fátyol lehull. Elmosolyodom. / - En vagyok. Itt vagyok. Egyedül ő szólít teljes nevemen. Mindenki más a korszerű és egyszerű Tori becenevet használja. Egy királynőről nevezett el. Nem vagyok királynő. - Belekeveredtem a forgalomba - utal a sápadt, finom ráncokkal borított arcán lévő horzsolásokra. - Hallottam. - Lehetett volna rosszabb is, gondolom. Semmim nem tört el. - Szipog. - Csak nem ezért jöttél ide Ausztráliából? Az ápolónő megpaskolja anyám combját a takarón át. - Kettesben hagyom magukat, lányok. Rendben van, Mrs. Camber? - Camber professzor asszony. - Anyámmal egyszerre javítjuk ki a nővért, egyformán bosszús hangon. - No, nézd csak, hogy javul a memóriánk - mondja kifelé menet az ápolónő, csöppet sem kedvesen. Azt hittem, a nő-