Bővebb ismertető
Részlet a "Damajanti" című műből:
Mikor Damajanti az omló selyemhálón kidugta a fejét, a szeme héja még duzzadt volt az álmosságtól és gyűrűző, szőke haja úgy esett a homlokába, mint valami lángoló zuhatag. Nem látott még, nem is hallott, jóformán csak a szája volt nyitva. Ezt különben mindig nyitva tartotta, mert jó katona mindig fegyverén pihenteti a kezét és Damajanti életének minden perczében készen volt, hogy valakit vagy valamit elnyeljen. Szája, mint a régi udvarházak kapuja : mindig nyitva volt.
Az öreg cselédje ébresztette föl.
- Itt voltak a Tigris-ből.
Damajanti meg sem hallotta. Valami nyávogó, éneklő hangon panaszolta, hogy éhes. A cseléd egy kis asztalkán likőrt állított elébe és apró vajas zsemléket. És Damajanti mindjárt beléharapott.
- A rendező volt itt.
- Mit akar az a szamár? - kérdezte teli szájjal Damajanti.
- Bejelentette, hogy valami hindu, perzsa vagy arab herczeg jön estére az intézetbe s előadás után nálad fog vacsorálni.
- Herczeg? - kérdezte Damajanti s a második pohár likőrt emelte szájához.