Dekameron [antikvár]

részlet: Igen, uraim és hölgyeim, sötét és csendes... A nap, mely bimborfényével sugározza be Zombor sz. kir. város különben egyhangú utczáit és tereit, fényözőnével mindenütt derűt és mosolyt áraszt, csak a sötét-utcza sötét s csak a csendes-utcza csendes. A napsugár, mely idetéved bágyadt, halavány, szomorú.Az est, mely rózsaszin selyem ruhájában halkan ereszkedik le, mint egy bálba készülő ártatlan kis leány, s azután holdfényével megezüstözi a sétálóktól nyüzsgő utczák kedélyességét, s csillag-rezgésével édes ábrándot kelt a szivekben, - nem a sötét-, nem is a csendes-utczának szánta tündéri bájait... A szelid zephir, mely lágy danát dudolva libeg végig, hűsen legyintve meg a kihevült arczokat, - az is kerüli a sötét- és csendes-utczát...