Dr. Hamupipőke [antikvár]

Részlet: "Ozorayné őméltósága izgatott sietséggel kente szét orcáján a púdert. S hogy ez a művelet nem hozta meg a kívánatos eredményt, annak oka egyszerűen az volt, hogy őméltósága egyfolytában beszélt a fontosa művelet alatt. Még hozzá mérgesen, ennélfogva nemcsak szája mozgott, hanem szeme sarkában is ráncok képződtek, arca is hol erre, hol amarra húzódott, a púder tehát foltokban, csomósan tapadt bőrére. De ezt nem vette észre, noha sokszor nézett merőn a tükörbe. Tulajdon szépségével így is meg lehetett elégedve, mert nem a púderfoltokra haragudott, hanem leányait szidta. Hol egyiket, hol másikat, hol meg egyszerre a kettőt. A leányok fásultan hallgatták a már oly sokszor hallott mondatokat, melyeknek legtöbbje vagy be sem ment fülükbe, vagy ha bement, nyomban kiszállt a másikon. Ők is öltözködtek, idegesek voltak, de jobbnak látták hallgatni, mint vitába szállni az anyai intelmek valamelyikével. Tudván tudták, hogy úgyis ők maradnának alul. A sovány Hilda elszánt türelemmel igazgatta esti ruhájának vállfodrait, hogy anyja utasítása szerint lehetőleg eltakarja a kiálló lapockáit és «sótartós», kissé már vénhedt madárnyakát..."