Éden a pokol fölött [antikvár]

Részlet a regényből: (Szerkesztőség idegen földön. - Boszorkánykonyha. - Az őrnagy ülve aludt el a széken.) A tisztiszolgám már egy félóra óta dörömböl ajtómon, míg végre felocsudok dermesztő álmomból. - Ki az? - kiáltok ki dühösen. - Én vagyok itt, a Hübsch, - feleli egy vékony, fázékony hang odakünn. - Valami baj van? - Keresik a hadnagy urat. - Azonnal. Álmos nagy szemekben esik a hó, fehér lepelbe borítva a tündéri Prote Matea-utcát. Ki akarok ugrani az ágyból, azonban nehezen megy. Akkor még friss volt a harctéren szerzett seben. Ha sokáig hevertem, akkor a ballábam valósággal megmerevedett. Percekig kellett dörzsölni a sebhely körül a bőrt és az izmokat, míg dermedt lábszáramban mozgásnak indult az alvadt vér és ki tudtam ugrani az ágyból.