Egy hijján húsz [antikvár]

Elsősorban is legyen szabad néhány szót szólnom e könyv címéről. - Amikor Práger Jenő hozzálátott a Magyar írók Könyvesháza kiadványainak előkészítéséhez, általam ismeretlen okból kikérte az én tanácsomat is. Hogy tanácsaim mit értek, arról lehet vitázni; Práger Jenő azonban - kiadóktól szokatlan nagylelkűséggel - méltányolta e tanácsokat és azt a néhány egészen apró egyéb szívességet, amelyet ez üggyel kapcsolatban tettem. Az az érzésem, hogy inkább ennek a tevékenységemnek, mint írói kiválóságomnak köszönhettem azt a felhívást, hogy az én nevem is ott szerepeljen e sorozat igen kitűnő szerzőinek sorában. Amikor azonban a kiadó erre fölkért, természetesen boldogan igent mondottam. Hamarosan megkérdezte: mi lesz készülő könyvemnek a címe. Szemrebbenés nélkül feleltem neki: „Egy híjján húsz." „Egy híjján húsz" nem rossz cím. Egyetlenegy apró hibája van: semmi köze sincsen a könyvhöz. Könnyen megmagyarázhatnám, hogy ez idézett közmondás egész életfilozófiámnak alapja. Általában minden mindegy, mondhatnám: az egyik tizenkilenc, a másik egy híjján húsz. De életfilozófiámnak - ha ugyan rendelkezem ilyesmivel - nem ez az alapja és egyáltalában nem hiszem, hogy mindegy, mit teszünk az életben. Éppen ellenkezőleg, azt hiszem, hogy bárkik és bárhol is legyünk, mindig és mindenütt egyetlen kötelességünk van: a tőlünk telhető legjobbat adni és tenni. Ez a "tőlünk telhető legjobb" lehet igen gyönge teljesítmény. De ez teljesen mellékes...