Egy körorvos följegyzései [antikvár]

Részlet: "A hegyeket már belepte a friss hó. Csúnya, hideg őszünk van, a völgyekben nehéz sár fekszik, az erdők fölött pedig szürkés felhőrongyok vonulnak tova. Ma egész délután őket néztem. Mintha mesebeli szörnyetegek légiója bontakoznék ki a semmiből és tünne el ismét a semmibe. Nem hívtak beteghez és így kedvem szerint bámulhattam őket. Most itt ülök az íróasztalomnál és dolgozom. Már régóta jár az eszemben, hogy jegyzeteket fogok készíteni. Nincs ugyan sok értelme, de itt Ladnócon semminek sincs sok értelme. Ma végre hozzáfogtam. Az idő olyan gyalázatos, hogy sétálni úgysem lehet. És az esték már kétségbeejtően hosszúak. Szeretném, ha írás közben visszanyerném a humoromat. Annak idején sokszor mondottam, hogy a gyerekeket két dologra kell megtanítani, humorra és tartásra. Meg kell érteniök velök, hogy az élet minden körülménye között jól kell tartaniok magukat és humorral vetniök az eseményeket. Ami a tartást illeti, nem panaszkodom. Azt hiszem, jól viselkedtem. De a humorom meglehetősen elveszett. Saját ügyében, úgy látszik, senki sem marad meg humoristának."