Egy lélek története [antikvár]

Részlet a műből:"ÉLNI! I1878-ban Buis-la-Dame községben (Oise megye). Barois-né szobája.Félhomály. A függöny mögött a hold fehérre és feketére csíkozza a zsalukat. Padlóra vetett fényében egy női ruha alja, meg egy férficipő bontakozik ki, amely csendesen veri a taktust Két lélegzetvétel; két, közös várakozásba dermedt lény. Hébe-hóba a szomszéd szobából vaságy nyikorgása hallatszik; tompa gyermekhang, álomból vagy hagymázból fel-feltörő szavak. A félig nyitott ajtóban mécses remegő visszfénye tükröződik. Hosszú szünet. AZ ORVOS (halk hangon). - A bróm hat. Az éjszakája csendesebb lesz.Barois-né nehézkesen feláll, és lábujjhegyen az ajtóhoz közeledik, az ajtó egyik szárnyának támaszkodva, mozdulatlan és fájdalmas arccal, félig lehunyt szemmel merően néz be a világos szobába.Barois-né nagy termetű öregasszony, hasa formátlan, járása súlyos. A mécses könyörtelenül belevág viharvert arcába: bőre sárga és lottyadt; az árnyékok kiemelik a bedagadt szemeket, a beesett orcákat, a duzzadt ajkakat, a löttyedt bőrt a nyakon.7"