Egy nagy szerelem apró morzsái [antikvár]

A könyv megjelenésének történeteBalatonfüreden Kellei György író nagyon szerette Gáli írásait, de személyesen nem ismerte, ezért arra kért, hogy meséljek róla. A történetek nagyon tetszettek neki, ezért javasolták, hogy adjam át írásban, amelyek aztán megjelentek a Veszprémi Naplóban.Ezeket, az irodalmi szellemi üzeneteket elolvasta a Magyar Rádió egyik szerkesztője, aki úgy vélte, hogy az írásban megfogalmazottakat hang-iszalagon is rögzíteni kell. A stúdióban, a beszélgetés elején, váratlan helyzetbe kerültem, mert félelmemben és az elmaradt reggeli következtében,i bizony gyomorkorgásom miatt meg kellett szakítani a felvételt. Természetesen ezt követően minden kívánságom szerint alakult.Ilyen előzmények után érkezett el az a pillanat, hogy most már a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik munkatársa úgy vélte, hogy az újságcikkek töredékei, a rádiófelvétel időben meghatározott gondolatai után, mindez jelenjen meg egy szerkesztett kötetben, Gáli Istvánra emlékezve, méltó módon.Kelt, Budapesten, 2009. májusábanGáli VeraGALL ISTVÁNVaskor(Részlet az ABC című önéletrajzi írásból)Egy színfolt emlékeimből, és máris egy halott.Feleségem, ha kézbe kapja frissen elkészült írásaimat, kis gyanakvással húzza meg az orrát: már megint kit döglesztettél meg? Ez idill - morgom ingerülten. Mert a legtöbbször az is, ahhoz képest, ami a valóság volt. Történelmi időkben éltünk! -sorsfordulókban. Tragédiák fő- és mellékszereplőiként. Ezt ő tudja a legjobban, aki a pesti kisember nyomorúságát, a háború alatt gyerekként átélt csillagos házak és eltűnt hozzátartozók kitörülhetetlen emlékét hordozza magával. (A Napimádó-t erről írtam.)De semmi se tudja az embert megváltani? Hogy túljusson a múltján?Hiszen húsz éve élünk együtt, megunhatatlan, boldog összhangban, fél nap után találkozva, már mohón beszélgetünk, újdonság minden óra, mert mindent együtt élünk át, könyvek, folyóiratok, hírek és pletykák csak akkor érvényesek, ha közösen megvitattuk azokat, százfelé rohanunk szét, de vissza csak egyfelé igyekszünk: egymáshoz, és ebben a szimbiózisban mindegy is, hogy ki írt regényeket és ki drukkolta végig a jogi egyetemet, hiszen mindent együtt csináltunk. És ma már azt^ 7 dS