Egy önkéntes naplója I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Október 1. Ma reggel levezettek az udvarra és hatodmagammal egy altiszt, akarom mondani, altiszt úr szíves gondjaira bíztak, ö lesz a mi katonai dadánk. Kis, vörös emberke, aki hat szőrszál segítségével bajuszt imitál. Különben Budakeszire való és a budakeszi nyaralók, úgylátszik, mélységes ellenszenvvel töltötték el az „úgynevezett intelligens emberek" ellen. Azt hiszem elhatározta, hogy halálosan ünnepélyes és metszően gúnyos lesz. Mikor az udvarra értünk, a kaszárnya legtávolabbi falához vezetett, azután a következő ünnepi beszédet mondotta el. - Tehát katonák vagytok. A katona kötelessége, hogy fölebbvalóit szeresse és becsülje. Példának okáért engemet. Én Zachmann János káplár úr vagyok. Megértettétek. És most mondja meg nekem az a kövér ott a középen - igen maga - maga hát - mondja meg, hogy ki vagyok.