Egyszemélyes karácsony [antikvár]

Részlet: Prológus Megan lépcsőnyikorgásra ébredt. Kirsty volt az, nevelőcsaládjának a lánya. Különleges nap volt ez. Karácsony napja. - Megkaptam a faházat, amire vágytam! Milyen csodás! Gyönyörű! Köszönöm, anya, köszönöm, apa! - hallatszott a lány izgatott hangja, amely egy oktávval magasabban sipított, mint általában. Megan az arcára húzta a takarót, és nagyot nyelt. Nem tudta eldönteni, hogy felkeljen vagy inkább az ágyban maradjon. A Tall Trees Avenue-n reggelente mindig ugyanez az érzés kerítette hatalmába. Néha, ha korábban ébredt, felvette az iskolai egyenruháját, és visszabújt az ágyba. így várta Pamet, Kirsty édesanyját, hogy bekopogjon és lehívja a konyhába reggelizni. Ma vajon mitévő legyen? Maradjon észrevétlenül a szobájában a lehető legkevesebb gondot okozva, vagy menjen le, és csatlakozzon a többiekhez? Tisztában volt azzal, hogy karácsony reggele kivételes alkalom, és hétévesen már elég okos volt ahhoz, hogy tudja, ha a Bartram család nélküle kezdte meg az ajándékok kibontását, az valószínűleg azt jelenti, csak maguknak tartogatták ezt a pillanatot. A kislány a párnára hajtotta a fejét, és megpróbálta elképzelni, mit csinálhat éppen az édesanyja. Azután sorra vette a testvéreit: Janey, Mel, Jason és Robbie. Szaporán szedte a levegőt, a szíve pedig olyan hevesen vert a mellkasában, mint 9