Együgyű történetek [antikvár]

A REGI ÖREGEK A régi öregek megsárgult, széteső fényképalbumokban laknak. A fürge fényképész által előírt pózba merevedve, késpenge vékonyságúra szorított ajakkal. Még véletlenül sem nevetnek. Mosolytalanul, fürkésző tekintettel tapadnak a fényképezőgép lencséjére. Ha lugasban készül a felvétel, mindkét kezüket göcsörtös botjukon nyugtatják. Méhesben, ebédet követő bóbiskolás előtt sohasem állnak kötélnek. A régi öregek. A tisztességben megőszült nők haja lesimítva tapad koponyájukra. Szalagot, pántlikát, csecsebecsét nem viselnek. Cicomátlan ruhájukban hosszú évtizedek alatt megszokott megadással tűrik sorsukat a padlásra került, kifakult fényképeken. A férfiak az isonzói vagy a gorlicei áttörés után készült felvételeken - ha aznap odaát csapkodott a gránát - kopár, khakiszín egyenruhában díszelegnek és kardbojtjukkal hivalkodnak. Ha közvitézek: kackiás bajszukkal. Azt sem bánják, ha előrelátóan gondos kezek utólagos retusálással az enyészetre bízzák mellettük álló bajtársukat: csak tekingetnek rendületlenül.