Ej Uhnyem [antikvár]

Részlet a könyvből:Kemény hó ropogott a lába alatt. Lehelete dérré fagyott kucsmája prémjén. Kezeit bőrködmönje zsebeibe mélyesztette. Néhány kopeket szorongatott markában ... Emberáradat sodorta tova. Vidám hópelyhek szállingóztak a dermesztő hidegben. Vodkagőz csapott ki a szabadba a csapszékek ajtaján. Ittas rakodómunkások, részeg parasztok jöttek ki a szabadba és igyekeztek dülöngő léptekkel, dalokat zümmögve, vagy káromkodásokat pattogva a piactér felé. Gazdagok trojkái csilingelve suhantak tova. Fekete asztrakán prémeken fehérlett a hópehely, mint a porcukor. Karácsony közeledett.Kazán piacterén már állt a vásár. Tarka bódék ezre borította a hatalmas teret. Prémkucsmás, bundás, nemezcsizmás férfiak, ködmönös gyerekek és asszonyok nyüzsögtek a sátrak között. Vidámság szikrázott a kristálytiszta hidegben, vásári lárma töltötte be a teret. Fedja sodródott a sokaságban. Nyurga, magas fiú volt. Szőke haja kilátszott kucsmája alól. Acélkék szeme boldog csillogással nézte a kavarodást.