Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban [antikvár]

- Nem kezdhetnénk az elején? - Az elején? Hát, talán a temetéssel kezdődött. Rohadt nagy cécó lett a temetésből, amikor megjelentek a fekete rigók. - Az édes szedres tea kiloccsant kicsit a két befőttes pohárból, ahogy Faylene Wiggins hirtelen az asztalra csapott. - Jaj, nem, nem. Ezt nem írhatja le. Anyám a saját készítésű citromverbéna szappanjával mosná ki a számat, ha megtudná, hogy káromkodtam, és ország-világ olvassa a cikkében. Az újságíró lapozni kezdett a jegyzettömbjében. - Nem azt mondta, hogy az édesanyja meghalt? - Maga nem idevalósi, úgyhogy bocsánatos az értetlensége. Az alabamai Wicklow nem közönséges város, fiatalember. Jó ég, biztosan nem élném túl, ha anya kikelne a földből és elkezdene kísérteni engem egy darab szappannal a csontos kezében. - Bólintott, és ujjával a levegőbe bökött. - Na, akkor jöjjön, amit leírhat.