Eladó fiúk [antikvár]

Részlet a kötetből: "Sebastian ezerkilencszázhuszonhatban parkettáncos volt és abból élt, hogy a férjek nem bírják az italt és korán álmosodnak el. Mostanában gondtalan volt. A hotelben teljes ellátást kapott és szép fizetést. A ruhatára rendben volt, a régi hitelezői eltévesztették szem elől, nem kártyázott nagyban és talán még félre is rakhatott volna, ha nem élt volna benne eredendő utálat a takarékbetétek iránt. Spórolt pénz... Őrület!... Nem tudott elképzelni olyan helyzetet az életében, hogy neki spórolt pénze legyen. A pénzügyi politikája csodálatosan egyszerű volt. Amíg tartott a pénze, a magáét költötte, amikor elfogyott, a másét. Nem irtózott az adósságtól, mert ahogy szorongatni kezdték a hitelezők, összepakkolta a cók-mókját és egy várossal odébb állt. Volt úgy, hogy csomag nélkül érkezett, volt, hogy két hatalmas disznóbőrkofferral. Mindig elegáns volt, hűvös és előkelő, nem örült semminek és szomorúnak sem látta senki. Délig aludt, aztán pizsamát húzott és lement fürödni. A potrohos gyárosok, kereskedők, bankigazgatók, apák, férjek és nagy vagyonok nyápic örökösei között finoman és diszkréten vonult át elegáns, barna pizsamája. - Der Eintänzer vom Claridge - mondta mögötte egy kövér bécsi asszony.