Elbeszélések [antikvár]

A gyermek Flaubert, nővére, Caroline és barátja, Louis Bouilhet sokat volt együtt Alfred és Laure Le Poittevinnel; tragédiákat írtak és játszottak. Ebből a gyermekkori pajtásságból életfogytig tartó barátság lett. Flaubert azt írta Alfred Le Poittevinről: "Azt hiszem, senkit se szerettem úgy, mint őt; ha érek valamit, neki köszönhetem." Ez bizonyára túlzás, de abban nem lehet kételkedni, hogy ez a barátja, aki harminckét éves korában halt meg és akit csak nagyon érdekes levelezéséből ismerhetünk meg, - mert költeményei még ma is kiadatlanok, - kiválóan tehetséges ifjú lehetett. De életviszonyai nem kedveztek nemes becsvágyának; irodalmi álmait sohase válthatta valóságra, az utazásról csak ábrándozhatott s rövid életét kishivatalban - a fécampi bíróságnál - kellett leőrölnie. Alfrednek Shakespeare volt a bibliája; a serdülő Flaubertnek is, nővérének, Laure Le Poittevinnek is, - akit megtanított angolul, hogy eredetiben olvashassa a költőt, - ő magyarázgatta el, hogy micsoda szépségek rejtőznek Shakespeare munkáiban. Ezt a Laure Le Poittevint Fécampban nagyon excentrikus leánynak találták, mert cigarettázott, lovagolt, arisztokratikus hajlamai voltak, de különösen azért, mert rajongott az irodalomért. Huszonhat éves korában férjhez ment Gustave de Maupassanthoz és házasságukból két fiú született: 1850. augusztus 5-én Guy, hat évvel később pedig, 1856-ban Hervé...