Elbeszélések [antikvár]

Részlet: Portörő Mátyás falumbeli notárius és régi iskolatársam meghalt. Igazán szívemből fakadt búcsúztatóval temettem el. Hogyne! Harmincz esztendőt éltünk ebben a kis faluban együtt. Egymás örömét s bánatát mindig tudtuk, és én az ő halálával valóban éreztem, hogy megint vesztettem egyet azok közül, a kik engemet szeretnek. Jött aztán az új jegyzőválasztás. Tekintetes Pávay Illés főszolgabíró úr volt szíves engem előre tudósítani, hogy kik azok, kik a mi jegyzőségünkre pályáznak. Bizonyítványaik mutatták, hogy mind nemcsak igen derék emberek, hanem azt is, hogy képesítve vannak akár a miniszterségre is.