Eliza tündöklése [antikvár]

Részlet a könyvből: "... Amikor először láttam: kicsiny, sovány, majdnem vézna gyermeklány volt. Tizenkét esztendős mindössze. De ez a tizenkét esztendő, az emberi életnek ez a rövid, kevéske darabja úgy reásúlyosodott, hogy szinte lehúzta egészen a földig és nem engedte, hogy sugárzóvá serdüljön. Vékony csontjai gyakran reszkettek, kis, fejletlen teste meg-megingott, mintha eldőlni készült volna. A szegénység és éhség sötétlett szép, különös kékségű szemének fekete szembogaraiban, melyekből olyan feneketlen szomorúság és fájdalom áradt, hogy mindannyian megdöbbentünk tőle, akik ismertük. Sovány arcocskája azonban minden nyomorúsága és kiéhezettsége dacára is szép és megkapó volt. Hosszúkás volt, finom szívalakú állban végződött, az orra fitos, vidám és kedves, a szája hullámos vonalú, két mély gödröcskével a két oldalon. És a szemöldökei oly vékonyak, oly egyenesek, mégis oly tömöttek, feketék és dúsak, hogy a világ valamennyi kozmetikusa is megirigyelhette érettük!"