Emberek és fegyverek [antikvár]

Könyvtest kissé félrenyomódott.
Szalmakunyhók illata, esti tábortüzek füstje árad a levegőben, a Dnyipro árterületén nehéz hálókat húznak a halászok. A tavasz szinte észrevétlenül elmúlt, és máris kitárul a két szerelmes előtt a nyár, a szabad, napsugaras élet. A villamos a rozsföldekre száguld, és a tantermekben a diákok az ablakokból nézik, hogy az eső után fénylő háztetőkön túl mint issza fel a vizet a szivárvány. Ebbe az emberi békébe, a dolgos hétköznapok harmóniájába robban bele a háború híre. A boldog jövő képét elsötétíti a robbanások füstje, a madárdalt elnyomja a nehéz bombavetők zúgása. A két szerelmes elszakad: az ifjú önkéntesként indul el a háborúba, hogy megvédje a szovjet hazát, és a leány éjt nappallá téve dolgozik, hogy a hátországban támogassa a frontot. Olesz Honcsar költői szenvedéllyel rajzolja meg regényében az igazi hazaszeretet hatalmas hőskölteményét, a Bohdanok és Tányák ezreinek szerelmét, akik a sok millió küzdő hős között harcoltak és dolgoztak a győzelemért, a boldogabb, szabadabb élet megteremtéséért.