Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből [antikvár]

EMLÉKEIMBŐLNyéken, Fehér megyében laktunk, ott láttam először Deák Ferencet 1854-ben. Nyolcéves voltam, midőn Pestre utaz-tában meglátogatta szüleimet, s nálunk ebédelt.De azért élénken vésődtek be emlékembe mindazok, miket itt följegyeztem. Azon időből úgy emlékezem Deák Ferencre, mint magas alakra, amilyennek még soká tartottam őt utóbb is, midőn nagyon sokat voltam társaságában - pedig csak magas középnagysága volt, de magasnak látszott.Az ebédnél élénken folyhatott a beszéd. Mennyi mondanivalójuk is lehetett! - Velünk, gyerekekkel nem foglalkoztak, csak néha mégis felénk intett egy-egy nyájas tekintettel az úri megjelenésű vendég; kit titkon sokat nézegettem - nagyon előkelőnek tetszett.Csak nemrég látogatta meg apámat br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmonddal, és egy kicsit sem tették reám a tekintély azon hatását, mit Deák Ferenc megjelenésekor éreztem. Még fekete posztóöltözetét is elnézegettem. Nem jutott eszembe, hogy kövér-e - semmi feltűnőt nem vettem észre rajta. Öltözékén semmi pongyolaság, atillája feszesen fődé karjait.Ebéd után a nappali szobába mentünk, s ott egy percre én is szerepeltem: Nagyon mulattatott, midőn Deák egy nagy karszékben ülve, lábára álltatott s két kezemet tartva magasan hintáztatott. Előttem áll apám, arcán az.257