Bővebb ismertető
Mint mikor meghitt, téli este, tétován öreg holmik között matatsz. S kezedbe kerül egy száraz virág, kagyló, kavics, kép. Apró életkacat. Csak ülsz és nézel a tárgyak törött tükrén. Öledben a múlt poros skatulyája. Úgy érzed nincs több, ami fontos, ennyi: kagyló, kavics, kép, kis fakult virággal. S olyan jólesik csendben emlékezni.