Erdélyi menyegző [antikvár]

"Szerelmi bánatra szerelem kell, de nem ám olyan álmodozó, képzelődő, sóhajtozó. Oda csata kell, s győzelem. Nagy győzelem, ami gyógyír tud lenni a sértett büszkeségre." 1608 november, Kolozsvár. A város Báthory Anna esküvőjére készülődik. A fejedelem tizennégy éves húgát családjának és kötelességeinek tiszteletére nevelték. Engedelmes araként, vagy lázadó özvegyként teljesíti-e be sorsát? Hogyan boldogul a három részre szakadt ország politikai játszmái közepette egy fiatal lány a hatalommal bíró férfiak szerelmével, érdekeikkel és kapzsiságukkal harcolva? Szerelmes fiatalasszony vagy “ördög, gyilkos kurva” ahogy az új fejedelem nevezi? A 17. eleji Erdély és Magyarország a politikai intrikák, az állandó háborúskodás világa, ahol hitviták, árulások és érdekházasságok döntik el országrészek és emberek sorsát. A végvárakban az ostromlott falak mögött csodálatos jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttogtak. Ugron Zsolna első történelmi regényében a 17. század egyik leghírhedtebb, legtitokzatosabb alakját, a bűbájos boszorkányt, Báthory Annát idézi. A körülrajongott és gyűlölt Báthoryak világát, ahol az árulások, parancsszóra elhált szerelmek és politikai gyilkosságok közepette egy asszony boldog akart lenni.