Erdőzúgás [antikvár]

?c FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT Csak tengereket s utóbb még erdőket teremtett az Úr erre a világra; s adott élő népességet ide is, meg oda is, és beléjük helyezett mindent, amit még alkotott. Ami ezeken kívül most már mindenfelé még van: az már csak az ember kontár munkája, amelyben vakmerő harcra szállt a Teremtővel. Az erdőnek külön világa van. S ez a világ most is olyan még, amilyen sok ezer év előtt volt. Akkor, amikor még az ember is csak úgy, szabad vad gyanánt tanyázott az erdők tiszta levegőjében, az édes illatok kőzőtt. I. Elárasztotta a földet a tavasz lehelete. A magashegység ormain most is ott csillog a fehér hó; de az fehérleni is fog ott szüntelen, mert nem fogy el onnan soha, ott marad őrökké azokon a csúcsokon, ahol nincs, nem is lesz más, csak hó, csak jég, csak hideg. De alább már fölengedett a fagy, s a jég és a hó elolvadt mind. A nap sugarai itt már tudnak égetni is. Langyos szellők nedves párákat hordanak, s gőzölög a téli nyűgétől megszabadult föld. Fogamzik és csírázik a sokezernyi élet mindenütt, s embernek, állatnak,