Erő [antikvár]

Részlet a könyvből: Ez egyszer nem menekülhetnek meg... Sűrű, felhős éjszaka keverte el a földet az éggel. Egy kerek, szürke domb lankáján ciprusok látszottak: egy, kettő, három... egyik a másik oldalán, körben. De ezek a fák egyszerre kiemelkedtek a földből s a domb sötét forgószelében meghajolva szálltak a csúcs felé. Itt jobban látni őket. E ciprusformájú árnyak lélekzenek s öklükben bot, husáng vagy sarló. A fekete dombot az éjszakai földnél feketébb embertömeg veszi körül. A nehézkes ostromcsapat alig zajlik, alig mozog, bunkós lábukkal óvatosan hágnak a bozótba. összehúzott szemöldökük felbarázdálja komor arcukat, amint közelednek a csúcs felé, - a csúcs felé, ahol több éjszakán keresztül, egészen tisztán, valami boszorkányos sürgést lehetett észlelni: különös, meztelen karok hajladozását a tompa fényben és távoli vihar mormolását.