"...És ne vígy minket a kisértésbe,..." [antikvár]

Úgy 15 évvel ezelőtt a már évtizedek óta külföldön élő nagybácsim, egyik alkalommal, amikor éppen itthon tartózkodott, egy spirálfüzetet adott a kezembe. Ezek a verseim, mondta. Beleolvastam és meglepődtem. Gábor! Ezek jók, nekem nagyon tetszenek! Miért nem adod ki őket? Így kezdődött. Egy verseskötettel, azután a verseket novellák követték. Most, túl a kilencvenedik születésnapon, amikor romlik a látás és nehezen engedelmeskedik a test, a szellem még szárnyal. Az elme még őrzi a sallangmentes anyanyelv fordulatait, a humor még a régi.