Eszterlánc [antikvár]

Ragasztása a hátsó borító mentén szétnyílt. Borítói repedezettek.
… ​Amikor megismerkedtem Psychével, először a nagy lehetőséget láttam benne. Igen, szó szerint és meztelenül, azt a színészi lehetőséget, amire néha egy egész pályán át sóvár szemekkel nézünk hiába, elmegy mellettünk, elmegyünk mellette, nem nekünk adatik meg. Benne volt az egyszemélyes játék minden veszélye és esélye is, benne volt a női lét, az asszonysors teljes skálája, a kislánytól az érett nőig; és a színészi skála minden elképzelhető teljessége is, a játékostól a groteszken át az erotikusig, a tragikustól az elszántig, a hősitől a melodramatikusig, a repesőtől az elkeseredettig. Bennem pedig ott voltak addigi megvalósulatlanságaim és magvalósulásaim, pályám addigi tapasztalatainak kockái, kövei, kavicsai, örömei, keservei, eszközei, hogy éljek a kettőnk -közös- lehetőségeivel, mindazzal, amit Psyché nyújt nekem, és amit én nyújthatok neki. És ahogy együtt dolgoztunk hónapokon át, ketten, csatlakozott harmadik társul a hála azok iránt az asszonyok iránt, akik segítettek felismerni magamat, és akik féléves tanulásom, munkám, küszködésem alatt megfogták egymás kezét és az én kezemet – lánc, lánc, eszterlánc, –, és éreztem, hogy egy-egy villanásra megvalósíthatom mindannyiukat, mert Psyché mi vagyunk mindannyian, minden nő együtt…